Búvárcsomók

A búvárcsomóknak elég egyszerűnek kell lenniük ahhoz, hogy hideg vízben, kesztyűben és rossz látási viszonyok között is megköthetők legyenek, és erős húzás után is oldhatónak kell maradniuk. A legfontosabb búvárcsomó például a körívcsomó, amelynek fix hurkával emelőballon csatlakoztatható egy elsüllyedt tárgyhoz, vagy leszállókötél tartható meg áramlásban. A két félcsomó egy fordulattal terhelés alatt is megköti az emelőkötelet egy sekli vagy rögzítőfül körül, és ugyanez a csomó fél kézzel is megköthető, ha a lámpa akasztózsinórját kell a beülő D-gyűrűjéhez rögzíteni. Nehezebb rögzítésekhez a horgonycsomó ad biztos kapcsolatot a víz alatti szerkezetekhez. A lengőhurok két kötelet told össze, ha az egyik nem ér fel a felszínig, a nyolcas csomó pedig az orsókötél végén akadályozza meg, hogy a kötél lecsússzon az orsóról, miközben a búvár vezetőkötelet fektet a roncsban. Mivel a búvár nem mindig látja a csomót, sok csomót úgy választanak meg, hogy tapintás alapján is megköthető és ellenőrizhető legyen. A legjobb búvárcsomók alább találhatók.