A horgászcsomók a zsinórt kötik horoghoz, műcsalihoz és előkéhez, és mindegyiknek úgy kell tartania a monofil (monofilament), a fluorocarbon vagy a fonott (braid) zsinórt, hogy ne gyengítse azt. A hétköznapi édesvízi és pergető horgászatban a legfontosabb horgászcsomó a javított klincscsomó, amely a zsinórt horoghoz, forgókapocshoz vagy műcsalihoz köti, míg az erősebb Palomar-csomó kifejezetten jól tart fonott (braid) zsinóron. A műlegyes horgászat az orsótól a műlégyig kapcsolatok láncolatára épül. Az orsócsomó a felkötőzsinórt (backing) rögzíti az orsóhoz, a tűcsomó pedig az előkét köti a legyezőzsinórhoz úgy, hogy az simán fusson át a botgyűrűkön. Onnan a vércsomó fűzi össze az előke és a végelőke (tippet) egyre vékonyodó szakaszait egészen a műlégyig. A tengeri horgászat nagyobb terhet ró a szerelékre, ezért a horgászok az Albright-csomóval vagy a karcsú és erős FG-csomóval kötik a vékony fonott (braid) zsinórt a vastag monofil (mono) vagy fluorocarbon előkéhez. Az alább felsorolt legjobb horgászcsomókra egyetlen aranyszabály vonatkozik: bármilyen vízen is jár, a tapasztalt horgász minden csomót megnedvesít meghúzás előtt, mert a szárazon húzáskor keletkező súrlódási hő gyengítheti a zsinórt.